A gyermek relaxációról
Korunk idő- és teljesítménykényszere gyermekeinkkel sem tesz kivételt. Legkésőbb az iskoláskortól gyermekeinket is fokozott pszichés és fizikális megterhelés éri. Az intézményi tevékenységek nagy része, a számítógép, valamint a tévé jószerével csak a látást és a hallást célozza meg, ami a szem és a fül „túltáplálásával” inger túltengést eredményez, ez pedig testileg-lelkileg feszültté tesz. A gyerekek túlfeszített tempójához társul a szülők idegessége, kapkodása, nyugtalansága, ami idővel a csemetékre is „átragad”. Nem csoda tehát, hogy a teljesítés és a lazítás egyensúlya felbomlik.Ezeknek a hatásoknak az ellensúlyozására fontos volna, hogy a szülők olyan tevékenységekbe vonják be gyermekeiket, amelyek minden érzékszervet egyformán megszólítanak.
Ma már egyre többen ismerik, vagy hallottak a relaxációról. A relaxációnak sokféle fajtája létezik és széles körben alkalmazzák. A relaxációs gyakorlatok célja, hogy a testet és az elmét megnyugtassák. Az óvodás gyermek nyelve a játék, a mese. Életkorukból és kognitív fejlődésükből adódóan nagyon élénk a képzeletük, fogékonyak a különbözőtörténetekre. A relaxációs gyakorlatok lényege a fokozatosságban rejlik.
A kisebb gyermekek gyakran izegnek-mozognak a gyakorlatok közben, sokszor nem szívesen csukják be a szemüket. Az igazán hatékony relaxációs gyakorlatok gyerekeknek jellemzően:
- játékosak,
- használják a gyermek fantáziáját, képzelőerejét,
- mozgásos elemeket tartalmaznak.
A relaxáció, egy gyógyító-személyiségfejlesztő eljárás, célja elsősorban a harmonikus fejlődés elősegítése, támogatása, a kontrollfunkciók fejlesztése, a test felől érkező információk feldolgozásának, integrálásának elősegítése, ezáltal az exteroceptív (vizuális, akusztikus) észlelés fejlesztése, megerősíti a speciális foglalkozások által indukált pozitív fejlődési irányt, elősegíti a terápiás hatások beépülését a személyiségbe. Célja lehet továbbá a nyugalmi képzetek (nyugalom, egyensúly, egyenletesség, mértékletesség stb.) kiteljesítése, biztonság nyújtásával a világ iránti bizalom, illetve végsősoron az önbizalom növelése. Sikerrel alkalmazható a relaxáció a kreativitás kibontakoztatására, a motiváció kialakítására, korrekciójára. A relaxáció rendszeres gyakorláson alapuló terápiás eljárás.
Az óvodáskorú gyerekeknél az önálló gyakorlást az életkori sajátosságok nem teszik lehetővé. Szakember közreműködésével azonban megvalósulhat egy olyan rendszeres gyakorlat, amely a relaxációval összefüggő készségek kialakítását valóban idegrendszeri kapcsolódások révén alapozhatja meg.
A relaxációs gyakorlatok akkor hatékonyak, ha rendszerességgel végzi a gyermek. Ez azt is jelenti, hogy egy ilyen módszer mindennapi pedagógiai alkalmazása, nem teszi szükségtelenné a speciális problémával küzdő gyerekek pedagógiai, logopédiai, fejlesztési stb., szakellátását.
A relaxációs gyakorlatok konkrét problémahelyzetek megoldására is használható: a feszítő-lazító gyakorlatok hatására könnyebben oldódik egy görcsös szorongás, vagy vezetődik le a felgyülemlett indulat. Fékezi a túlmozgásos tünetekkel küzdő gyerekeket, segíti a tolerancia kifejlődését. A relaxációs gyakorlatok javítják a gyermek szociális, kapcsolatkialakító képességeit is.
A relaxációs módszerek szempontjából különbséget kell tennünk a kisgyermekek és a fiatalkorúak között! A relaxáció lehetőséget ad a gyermekeknek, hogy megfigyeljék, mi történik a testükben nyugalomban, mozgás során, vagy ha félelmet, haragot, barátságot, szeretetet, türelmetlenséget, bizonytalanságot, bizalmat éreznek.
Semmit nem szabad erőltetni, amit a gyermek nem akar, de ha elég kreatívak vagyunk, könnyen fel lehet kelteni az érdeklődésüket!